Túranaplók: Tojás 20; azaz valóban kezdek formába jönni. Ugyan még messze van h a világ leggyorsabb asszonyaként kerüljek a Guiness rekordok könyvébe, de egész jó időt toltam, egész jó időben a Normafától Solymárig tartó 20 km-es távon.

Tegnap már nem ment a korán kelés, ki is nyomtam az ébresztőórát, és békésen aludtam tovább. Csak az lett gyanús h álmomban az ablakban állok és nézem h odakint szakad a hó, és nyugtázom h magamban h ilyen váratlan téli időben mégsem mehetek túrázni h betörjem az új tavaszi túrabakancsomat.

Szóval mire kimásztam az ágyból, összekészülődtem és még ki is értem a lila rekettyés Normafához, már bőven fél 10 volt, s megint csak az indulási idő végét sikerült elkapni. A szintidő bőséges volt, 7 óra állt rendelkezésre, így most nem fenyegetett az a veszély h utolérjenek és lehagyjanak a pontőrök menet közben.

A Tojás 20 itinere határozottan barátságos volt: a legmagasabb pont maga a rajt, azaz a Normafa volt, így elég sok volt a lejtmenet és a sík terep - persze azért volt 500 m-nyi elhagyhatatlan emelkedő is.

Gyors rajtot vettem és száguldoztam is lefelé, 40 percen belül meg is lett az első két ellenőrzőpont. Látnivaló nem sok akadt, azonban egy elhagyatott, erdős helyen állt egy hatalmas épület és nagyon fura zene szűrődött ki a falai közül ... Most vagy vmi húsvéti középkori vallási zene ment v egy ütős horrorfilm kezdete :D

Az egyik ellenőrzőponton még csokinyulat is osztogattak (bár az 1500 Ft-os beugróért minimum thai masszőröknek kellene várniuk a célban), és kellett is az energia, mert hamarosan indult a hegymenet. Az Apáthy sziklához hosszú és kellemetlen betonos és lépcsős szakaszok vezetnek fel, kilátás helyett max kapubejárókat lehet spottingolni, és feljegyezni h sose költözzek a környékre. Télen, hóban, jégben élmény lehet itt közlekedni (Bár lehet h a napi lépcsőzéstől egész jó alakom lenne Mama June-é helyett :D)

Az Apáthy sziklánál a HavaZoo túrán sokáig elidőztem és alaposan dokumentáltam fényképekkel minden szegletet, hátha elviszi egy Godzilla-támadás a közeljövőben a helyet. Godzilla még nem jött, így most én is csak egy pillanatra álltam meg, és inkább a közelben levő sziklakaput fotóztam le. A HavaZoo idején mindenki ott pózolt, így passzoltam, de most végre letettem medve urat az átjáró elé.

Szenvedéseimnek még közel sem volt vége, további hegymenet következett - ezúttal már erdei utakon az Árpád-kilátó felé. Jobban kapkodtam a levegőért, mint süllyedő hajón szokás a mentőövért, de azért felértem a csúcsra. A HavaZooval ellentétben most kilátás is volt a kilátóban - pazar azért (ex)vidékinek lenézni Budapestet. Éppen szembesütött a nap, így nem lettek túl jók a képek, de úgyis sokat visszajövök még ide.

Ebédszünet után végre ismeretlen terep következett. A túraútvonal egyszerű volt, végig csak a zöld csíkot kellett követni, egészen a solymári célig. A kék innét felmegy a Hármashatárhegyre, a zöld azonban oldalazva kihagyja és szépen elmegy a nagy adótorony alatt. A két jelzés a Virágos-nyeregben találkozik össze, ahol már kitelepült a Füli büfé, és az új Kéktúrapecséttel is pecsételtem egyet. Gyarapodik a régi/új pecsétgyűteményem, de azért nagyon kell már új kékszakaszokat is meghódítani áprilisban.

A zöld innét újfent lazult tovább, és levált a kékről, kellemes kertek alatti sétaúttal. Jött egy feltételes ellenőrzőpont is, függőággyal a pontőröknek, és még egy laza másfél óra sétával a célig.

Ill. volt még egy ellenőrzőpont a Guckler-sziklánál a Virágos-nyereg előtt,ahol a pontőrök éppen egy gazdájától elkóborolt kutyával foglalatoskodnak. Várakoztam a pecsétre és körbenéztem, maga a szikla nem nagy szám, de az ide vezető és innét továbbhaladó sétaúton itt-ott a zöld jelzés mellett a széles sétaúton ki lehetett látni a városra. A hegyek között azt tippeled h melyik másik csúcs van előtted; pesti túrákon pedig h melyik lakótelep.

Az utolsó, feltételes pont után még tovább lejtett lett az út, belefolyt újra a kékbe, és gyorsan dobta el a szinteket. Visszafelé többször jöttem már itt fel a kéken, és nagyon nem esett jól; de most rájöttem h lefelé sem könnyebb, megterheli azért a térdet.

Ahol aztán végleg elválik a kék és a zöld, már "csak" egy széles szekérúton kell besétálni Solymárra. Látnivaló is csak az utolsó két kilométeren érkezik el, az erdőből kiérve uis végtelen szántóföldek jönnek, és feltárul a pazar pilisi panoráma. Napsütésben pózolni a Kevélyekkel - megfizethetetlen. Minden másra pedig ott van a Mastercard!

Macit is lekaptam térképolvasás közben, és olyan jól elidőztem h elszállt az 5 óra alatti teljesítés terve. Persze, a szép kilátás többet ér, mint a rohanás; messze ez volt a kirándulás legszebb helye!

A túra végül a solymári várba torkollott. A kiírás szerint nyitva voltak már, de a netes képek alapján úgy tűnt h a minimál falmaradványok is erősen felújítottak, így passzoltam és szép lassan, komótosan besétáltam a célba.

Az itiner szerint 5 óra 14 perc, a telóm szerint 5 óra 8 perc (6ot tollászkodtam még indulás előtt a Normafánál), mindezt 19,8 km-rel és 570 m szinttel távolva tisztes teljesítmény lett a tegnapi Tojás-túra. Végre nem kellett rohanni a célba, nem kellett aggódni a szintidő alatt, és végre nem is fáradtam el a célra. Lett volna még bennem pár km! Végre érződik a sok túra jótékony hatása, lassan, de biztosan jutottam el az ágyból is képtelen vagyok felállni státuszból a pályakezdő túrázó kategóriáig.

S a további tervek? Hétvégén Kékes-mászás, jöhet az Advanced level!!!

Utóírat: A túrabakancs-teszt csillagos ötös lett! Anno kezdő túrázóként azért vettem Merrell túracipőt, mert akciós volt a Hervisben. A Merrell Moab modellje vakon is telitalálat lett. Kényelmes, állja a sarat, terepre való cipő. Az első pár három évet bírt, majd elfáradt a ragasztás és örökre búcsút mondott egymásnak a felsőrész és a talp.

Ma már a második párnál tartok félcipőben, megjárta már az is Ázsiát és még mindig jól tartja magát. Az idei túratervhez azonban kellett egy újabb pár bakancs kiadásban is. A félmagasszárú modellhez most a Sportdirectben jutottam hozzá akciós, nagyon baráti áron. Az első túra máris olyan volt, mint a 623., könnyű, kényelmes, semmi hólyag vagy töréspont, sokszáz közös km vár még ránk ebben az évben!