Túranaplók: OKT Kőszegtől Gércééig, avagy megölik-e az ember mackóját a vérpockok és nem kevésbé vérszomjas zombinyulak, ha egyedül indul útnak az OKT egy szakaszán? Egy napnyi félelem és reszketés a Kőszegi erdőben, majd két nap boldog túrázás csapattal.

Szeretem az Országos Kéket. Magyarország legszebb részeit mutatja meg, nagyobb történelmi városokat és olyan eldugott kisebb tavakat, dombokat is, pazar panorámával, ahová máskülönben nem jutottam volna el soha. Lehet menetelni a tűző napon, augusztusban fel a Kékesre, zöld fűben kiterülni a Szajki-tavaknál a gáton és borozgatni a Balaton-felvidéken a küzdelmes Gulács-mászás után :)

Így persze azonnal be is jelentkeztem a múlt heti Kéktúrára, ahol az Ablánc-Malom és Gérce közötti szakasz volt a soros. Mivel tavaly pont Gércééig jutottam, nagyon jól jött ez az út. Viszont a térképet megtanácskozva kiderült h egy pecsét és egy 25 km-es lyuk maradt volna a füzetemben, amit kár lett volna egy későbbi útra hagyni, így a hétvégi túra mellé hősiesen bevállaltam egy napot h full felszereléssel járjam be a Kőszegtől az Ablánc malomig tartó szakaszt.

Kőszeg elbűvölő kis városka, amit egyszer meg is kellene majd turistásan is tekinteni. Eddig azonban kizárólag ebédelni sikerült befutni a velemi túrákon, és munka után most is csak aludni tértem be a barátságos, főtéri Portré Panzióba (erősen ajánlott, nagyon finom a pizza!).

Még a recin kérdeztem este h hol van a kék, de nem tudták pontosan. Másnap reggel ébredéskor kinézve az ablakon a lámpaoszlopokon azonnal kiszúrtam a kék csíkot, sikerült beleválasztani a tuti szállásba!

Gyors reggeli és kijelentkezés után már bepózoltam fotómacit a plébánitemplommal, leadtam a még élek jeleket az itthoni szurkolócsapatnak, majd óriási dilemmába kerültem, jobbra v balra induljak-e útnak? Ösztönösen a jó utat választottam, de aztán mégis hátraarcot vágtam, és becéloztam az Írottkőre vivő utat. Gyanús jel volt a hamarosan felbukkanó vár (brühühühűűű, meg kell nézni majd egy nap), és a gyalogos iránytáblákon is Lockenhaus (Léka vára!!!!) hívogatott útba. Mivel azonban egy helyi versenyző megnyugtatott h jó irányban vagyok, tovább indultam - egészen a Hétvezér-forrás 4 km jelig. Ezerrel hátraarc, menjen Írottkőre Bear Grylls, én akkora szintmászásba bele is haltam volna.

Miután sikerült elvesztegetni fél órát és majdnem 3 km extra utat, végre újra a Fő téren voltam és újra irányba álltam az Ablánc-malomnak. A Kőszegről kivezető út eseménytelen volt, hamarosan magam mögött hagytam a Kőszeg táblát és megkezdtem életem első önálló túráját a Kőszegi-erdő fái alatt. Hamarosan dezertáltam is Ausztriába, felbukkantak ugyanis az út mellett a szomorú, 1922-re datált határkövek. Egy kis táblán még az "Államhatár" felirat is megjelent, de szerencsére ma már csak a térkép feliratai utalnak az egykori vasfüggönyre és határzárra,ma már békésen lehet bóklászni az egykori Magyar Királyság erdeiben.

A sógoroknál tett villámlátogatásról hazaugorva következett az OKT egyik leghossszabb & legeseménytelenebb nyílegyenes szakasza. Ez a végtelenített szekérút csak annyival jobb a Kóspallagról Nagy-Hideg-Hegyre vivő végtelenített szekérútnál h full síkban megy, amúgy lehet oszolni kérem, nincs itt semmi látnivaló. Bő óra múlva jön két derékszögű kanyar h mégse zombuljon bele a túrázó az útba, majd még több egyenes szakasz - itt kapcsoltam be a zenelejátszót. Az egyedül túrázás uis rendkívül csendes és nyugodt sport, előzetes félelmeimmel szemben semmi félelmetessel nem találkoztam az erdőben. Malajzia dzsungelei után végre báááátran a magyar erdőkbe is bemerészkedtem. Zene viszont kell a monoton, egyenes utakon.

Tömörd falu előtt élénkült meg a táj, jobbról szép üde, zöld szántföldek és egy no-name kis tavacska érkezett ebédidőben. Valaki gondosan még egy padot is tett a partjára, ideális piknikpont megfáradt turistáknak. Nyáron itt jött volna a zöld fűben kifekvés is, most azonban 20 perc üldögélés & erdei relax után fel kellett állni, mert kezdtem nagyon átfázni.

A térkép szerint lett volna még egy nagyobb tó a környéken az érdekes nevű Madárvártával a partján, egy kis sétával a kékről letérve, de ezt már kihagytam, mert kötött az utolsó busz menetrendje Abloncnál.

Tömörd előtt az Ablonc-patak völgyében meglepő dolgot találtam: szintkülönbséget!! Nekem inkább lejtő volt, a dombok aljában sétálni a patak medre fölött, de fordított irányban érkezve akár 50 m szint is lett volna!

Tömörd kis falu, korábban a Chernel-család birtoka. Van itt egy szép kis egyemeletes kastélyuk, aminek be lehet sétálni az udvarára (szép házikó, bármikor elfogandám :) ) ,és egy kis földszintes kúria, bedeszkázott ablakokkal, erősen felújítás előtti állapotban. Pecsét a templom mellett, egy új pihenőpontnál. Külön pluszpont a kihelyezett pecsétpárnáért - itt jöttem uis rá h a magammal hozott pecsétpárna beszáradt.

És itt beszélgettem a nap egyetlen élő emberével is, egy bácsikával, aki erősen csodálkozott h egyedül túráztam. Elmesélte katonasága minden nagy sztoriját, beleértve h egyszer majdnem találkozott Vikidál Gyulával!

Tömörd után még közel 3 órám maradt h elérjek a 10 kmre felvő Abláncra. Ekkor már a nap is kisütött, és a szántóföldek mellett egyre szebben kirajzolódott a Kőszegi-hegység vonulata, és azon túl is megmutatta már magát pár havas hegycsúcs. Minden szép és jó volt - amíg fel nem tűntek az ösvények a vérszomjas démoni vérőzek. Lefagytam, mint jegesmaci a Szaharában, és elképzeltem h jönnek az őzek, széttépnek, kibeleznek és egész este belőlem lakomáznak. Szerencsére azonban a vérbambik még nálam is nagyobb gyáva nyulak és a bakancsom alatt roppanó avar hangjára elszaladtak.

Innét már gyorsan jött a cél, boldog célbefutás az Ablánc-malomnál, telefonos távellenőrzés - wooow, majdnem 30 km a túraprogramban. Szép teljesítmény 7 óra alatt, csomaggal a hátamon, sík terepen, a sűrű, sötét erdő mélyén egymagamban.

S hogy milyen az egyedül túrázás? Alapvetően nem vészes, nem bonlottam sem Hasfelmetsző Jackbe, se gyilkos állatokba, de azért hiányzott a társaság, a beszélgetések és a poénkodás. Előny mindenképp h valóban saját tempóban mentem, így kevésbé fáradtam el, mint másnap, azonos távon a társasasággal, és vsz meditálni is jól lehet, ha vkinek épp ehhez van kedve. Én kiélveztem h lehet énekelni a zenére - élő v holt v ember v állat úgysem maradna meg mellettem ha éppen Bereczki Zoltán Jégmosolyát teljes átéléssel éneklem :)

Folyt. köv. innét az Ablonc - Csényemajor szakasszal.