Három évvel ezelőtt tette fel a norvég Ylvis duó a világ legfontosabb és egyben legmegválaszolatlanabb kérdését: "What does the fox say?" azaz "Mit mond a róka? Mi a hangja?" Egy pilisi éjjelen eme rejtély nyomába indultunk Partymacival.

A túlélőtúra olyan, mint a kaland - játék - varázslat. Van benne kaland, hiszen túrázva mindig egy újabb tájat kell felfedezni; ott a játék, amikor egy lézercélzású, turbófeltöltős,
ultrahangos stabilizátorral ellátott, ergonomikus kialakítású,
pneumatikus emaszkulátort kell rajzolni; és mindenképp varázslat, amikor 19 óra XY perc túrázás után végre újra szintidőn belül átlépjük (átessük, opcionálisan összeessük) a célvonalat.

Előbb azonban még el kell indulni a bázisról valamikor este 11 és 12 között. Most késve indult a verseny, a szervezők bevártak pár késő csapatot, és csak 22.44-kor vettük át a menetlevelet. Ezúttal 6 őrzött pontot tartalmazott a feladatlap és még 55 másik érintendő pontot lehetett felkeresni a max pontszámért.

Elstartolva a bázisról máris hegynek felfelé vettük az irányt, az első kérdésekre uis a bázisfalu, Pilismarót templomai és emlékművei adták a választ. Majd éjfélkor átlépve a faluhatárt, bevetettük magunkat a Visegrádi-hegység sűrűjébe.

Így kezdődnek a jó horrorfilmek! Egyedül az erdők mélyén, félelem és rettegés, ahol a hétvégi házak kertjében láncra vert kutyák ugatják a holdat. A fákra festett piros csík egyre hátborzongatóbb ösvényre vitt, beszűkült az út, a bokrok ágai a keskeny gyalogösvény felé borultak és a sötétségben csak a fejlámpáink fényei pislákoltak.

Majd hirtelen megláttam AZT! Két kis fény, egy világító szempár az aljnövényzetben, két pici fényvisszaverő pont, az ösvény őre mozdulatlanul a gyalogút mellett. Fáááákkkkkk!!!!!! Állat az erdőben!!!! Szívroham, halál, 50% Duracell, míg a kis állat csak a fejét mozgatja, csodálkozva h mit csinál ez az őrült Partymaci éjnek idején az ő kis erdejében,

És hogy mit mond a róka? Az égvilágon semmit! És mi a hangja? Nope, néma csendben üldögél, meg se nyekken, türelmesen várja h hősiesen elrohanjanak fedezékbe az ellenfelei.

S pont ezt tettük, egy 180 fokos hátraarccal elhagytuk az ösvényt, majd a kertek aljában vonyító kutyákat, és egy kis kitérőt iktattunk a túránkba. Nincs is jobb annál, amikor éjjel egy órakor a 11-es főúton sétál az ember, túrabot koppan a betonon és lazán integet a mellette elhaladó kamionosoknak.

Pilismarót - Basaharcnál aztán újra bevetettük magunkat az erdőbe, remélve h róka koma nem riadóztatta a haverokat, és nem vár már a vörös fogadóbizottság a következő ellenőrző pontnál.

Szép, sima szekérút érkezett helyette, csak éppen ember nem volt sehol. Sétáltunk pár órát a sötétben, azon filózva h hová lett a verseny, átaludtunk talán egy napot v párhuzamos dimenzióba ugrottunk? Aztán hirtelen a semmiben vagy 10 ember álldogált egy helyen, csak úgy voltak a semmi közepén.

Egész éjjel hideg volt még, s amikor eljött számomra minden túlélőtúra kritikus pontja, a hajnal, szó szerint majd' szétfagytam. Az első ellenőrző pontra Pilisszentlélek kolostorromjainál találtunk, itt világosodott ránk, miközben köveket dobáltam egy dobozba. Végülis több, mint a fele bement...

A faluban kerestük egy ideig a világháborús emlékművet. bújócskában erős versenyző lenne a szobor, még véletlenül sem jelöli tábla, kellett a szerencse a lokalizálásához.

Majd útba vettük a falusi kocsmát némi lélekmelegítő italért. A bejáratnál már ismerősként üdvözölt egy másik csapat, és boldogan elújságoltál h lesz bent cserépkályha ... csak éppen hideg!

Hajnali 5 révén nehéz volt eldönteni h a kocsmáros már v még volt -e részeg, mindenesetre a pálinkája pálinka vs víz csatájában az utóbbi áll erősen nyerésre.

A köv ellenőrző ponton, a Pilis nyergében torlódás állt fent, vagy fél órát vártunk h sorra kerüljünk a következő, parittyával sörösdobozt lődöző feladatra. Szerencsére lehetett a tűz mellett melegedni - igaz, az esőkabátomból egy mosás még nem volt elég a füstszag likvidálására.

Innét irányba álltunk a harmadik ellenőrző ponthoz, irány a Pilistető! Egy hosszú egyenes szakasz következett, ahol egy újabb adag szerencsével újabb pontokat találtunk, majd egy állat szép kilátópontot. Ahogy azt szeretem, ledobtam a sálat, táskát és vízszintesbe helyeztem magam - majd a köv emlékem h ébresztgetnek h mennünk kell.

Pilistetőn nem is jártam még korábban, nagy élmény volt a kilátás a Pilisre és a távolban már Budapestre. Jópofa kilátó van itt, és egy halom kocsigarázs, utánaolvasva katonai célokra használták a hegyet jó sokáig.

A Pilis szerpentinei már ismerősek voltak, a Kinizsi 40-en kitiltással fenyegetik a szerpentint levágó jótúrásembereket. De most ez egy másik túra volt. Begyorsítottunk, forrásvizeztünk, újra és újra uazokba a csapatokba botlottunk innét, majd jött Pilisszentkereszt egy újabb őrzött ponttal, a műveltségi játékkal, lásd a fenti emaszkulátor - rajz!

De előtte még jött a nagybetűs holtpont. Pilisszentkereszten is van kolostorrom & forrás, én pedig úgy bezombultam h nem is értettem már, milyen évszámot kell a papírra írni, addig jutottam csak h 12, aztán lefagytam, mint a westerosi hullák a jégzombikkal találkozás után. Aztán bevágtam egy Red Bullt és hirtelen minden szép és jó lett újra, úgy kicseréltek, mintha Melisandre varázsolt volna egyet!

Itt, a kolostorromoknál állomásoztak az ideiglenes pontőrök is, újabb 50 pontunk lett, és kisütött a nap is, meleg volt, ragyogó tavaszi idő, happyness túra .. mármint a Dobogókőre vivő emelkedőig.

Dkőre felfelé szinte csak borzalmas emlékeim vannak, rohanás, szint, fáradtság, Eszti túráival futás a busz után. Most sem volt másképp, úgy üdvözöltem az emelkedőket, mint Ben Affleck a Batman vs Superman kritikáit: Hello darkness my old friend, I've come to walk with you again ...

Dobogókőn aztán jött a Coca Cola Zero hatalma, és meggyógyultam, nagyobb szárnyaim lettek, mint a Red Bull-lal. A kilátópontokban fantasztikus volt a panoráma a Prédikálószékre és a Dunakanyarra, még mindig lélegzetelállítóan gyönyörű hely a Pilis!

Viszont elkezdett tik-takolni az óra, kevesebb, mint 3 óránk maradt a célba jutásra. Abszolváltuk az utolsó előtti ellenőrző pontot, begyűjtöttünk még sietve & kollaborálva más csapatokkal pár pontot, és útnak indultunk Pilismarótra az utolsó 7 km-re. Remek panoráma, szép tavaszi idő, és még sietni sem kellett annyira, éreztük h most kivételesen kellemes tempóban is célba jutunk.

Ilyen laza befutónk még sosem volt túlélésen, semmi fáradtság, sírás, célban összeesés, sima séta a faluig, az utolsó pontok begyűjtése, agyban azért már jó belassulva, majd séta a célig, és becsekkolás 19 óra 40 perces játékidővel!!!!

A GPS szerint pedig 57 km-t tettünk meg, és a 90 csapatból nagyon jó helyen végeztünk most, életünk legjobb Túlélős eredményével!! Happyness, büszkeség, Partymaci megcsináltuk újra!! Legközelebb becélozzunk az első 20 helyet?

Nagyon király volt a pilisi túlélés, jó utat választottunk, rengeteg pontot vadásztunk le, volt pár kellemes szünet és jó időben fordultunk rá a célegyenesre is, semmi rohanás, csak laza séta be a célba! Vándorcsillagok 2.0 rulez!!!