Rehabtúra a javából, Szépjuhászné - Normafa - Erzsébet kilátó kör, azaz még mindig messze a csúcsforma, de szorgalmasan gyűlnek már a megtett km-ek!
Az a jó a pesti rehabtúrákban h nem kell korán kelni, sietni buszra/vonatra, km-ekre és szintidőkre hajtani; hanem lehet élvezni a kis távokat is, a kemény 10 km-ért járó oklevelet és meleg kézfogást, kitűzőt és persze a természetet, fűt, fát, virágokat és fotogén Partymedvéket.
Így jött össze egy kellemes fél 10-es rajtolás szombaton a Normafa 10-en. Véégre tavasz, azaz a kinti asztaloknál történik a rajtoltatás, és az éppen érkező kisvasúton is van már nyitott kocsi. Ami nincs, és nem is szép tőle, az előzetes időjárás-jelentéssel ellentétben, az a napsütés. Most h itt a nappaliban gépelek, persze ragyogóan süt a nap, de Murphy mester nagy varázsló - a holnapi időjárás-jelentés pedig egyszerűen borzasztó.
A túrára kellemes meglepetésvendég is érkezett, így aztán kellően lazán nyomtuk le a tegnapi távot. Az első 4 km a múlt heti Sorrento 21 útvonalát követte, lazán délnek a Szépjuhásznétól, jobbára szintben, a kisvasút útvonalát követve.
A két túra egy lejtő alján, éles kanyarral vált el egymástól; amíg a Sorrento a szélesebb úton Makkosmáriára haladt, a Normafa a sárga csíkon keskeny ösvényen tekergett az erdőben. Itt bukkantunk a tavasz első igazi jeleire, szépen zöldülő fűre és színes virágokra egy kisebb erdőségben.
Az első ellenőrző pontnál ötletes, vánszorgó csigás pecsét és nápolyi várt, ki is dőltünk egy kicsit a Csacsi-réten. Nyáron állat lehet itt kifeküdni a zöld fűben és csak úgy nézni a napot, ahogy halad az égen. Márciusban azonban a huzamosabb ülés = fázás, így tovább álltunk a következő ellenőrző ponthoz, a Normafához.
Itt végre letudtam a múlt héten elmaradt lángost, felerősödött azonban a szélfújás, és a kellemes ücsörgés helyett itt is tovább kellett állni. Ha nincs jégpálya, mint a Téli gyermekvasúton, haladni is jól lehet, villámgyorsan a János-hegyen és az Erzsébet-kilátónál voltunk. Ez volt az utolsó ellenőrző pont, innét már csak lefelé vitt az út. Itt futottam bele egy volt kollégába is, akivel jól elbeszélgettünk a János-hegy meredek lejtőjén.
A cél is egyre közelebb volt már, gyorsan lefutott az utolsó pár km. A célban beszereztem a harmadik idei Budapest-kupa pecsétet - már csak 7 másik túra, és összejön a mini-kupa!
Összességében klassz kis villámtúra volt a szombati, könnyen teljesíthető távval, aminek csak az időjárás tett be - szép napsütés helyett fagyoskodással a szép kilátóhelyeken. Az itiner színes & könnyen következő, tetszett h minden ellenőrzőponton más, a hely nevére szóló pecsét érkezett és persze a célban ott várt a szokásos zsíroskenyér / tea ellátmány. Jövőre jöhet a 20-as is, remélhetőleg napsütésben :)
Vagy sok-sok hóeséssel. Márciusban még minden lehetséges!
