Két napnyi alapos madridi bóklászás és az ingyenes múzemnapok/órák kimaxolása után ma egynapos kirándulásra indultam Toledóba. A város elsőre nagyon tetszett, aztán nagyon nem, uis beütött a turistacsapda-feeling, de aztán mégis úgy jöttem el h valóban szuper hely Toledo!

A város Madridtól 75 km-re található, meseszép helyen, a Tajo folyó kanyarulátával körbevett domboldalon. Katonai szempontból is remek fekvése miatt a római korban is lakták már, mai arculatát azonban az arab hódítók, a mór építészet, zsidó jellegzetességek és persze a reconquista óta a kereszténység határozza meg. Toledó egy időben Spanyolország fővárosa is volt, azonban a 16. században II. Fülöp Madridba költöztette az udvartartását. Toledó elvesztette a jelentőségét, megmaradt középkori városnak, s a szűk utcák, templomok, paloták hálózata ma már ezerrel vonzza a turistákat.

Madridból óránként indulnak nagysebességű vonatok a városba, és 30 perc alatt, megállás nélkül száguldanak Toledo mór stílusú vasútállomására. A vonatok helyjegyesek, közel teltházzal üzemeltek, szerencsére azért indulás előtt 10 perccel is akadt jegy. A MÁVval ellentétben a Renfét nem a rohanósoknak találták fel, vonatindulás előtt pont 10 perccel zár a jegyárusítás, ami után még át kell menni a biztonsági ellenőrzésen, majd 2 perccel indulás előtt a beszállás is befejeződik.

Toledóba érve az idegenforgalmi őrület már a vasútállomáson lecsap a ide érkezőkre. Városi buszok, Hop-On Hop-Off buszok és taxisok csapnak le a városba érkezőkre. Én az alternatív megoldást választottam és gyalog indultam meg a Toledónak otthont adó dombtetőnek. 

Alig pár perc séta után a Tajo folyón átívelő hídról pazar kilátás tárult a városra. A középkori városfalak, kapuk, házak közül büszkén emelkedett ki az Alcazar, a királyok egykori lakhelye.

A folyó túlpartján aztán folyamatosan érkeztek a buszok és özönlöttek be az emberek a városba. A hegymenetet kivédendő mozgólépcsőket helyeztek üzembe, így a vasútállomástól egy laza, fotózós fél óra vitt fel a város szívét jelentő Zacodover térre. Itt beszereztem egy várostérképet, beüzemeltem a Pocket Guide app toledói városnéző sétáját és útnak is indultam a papíron 3 km-es sétán.

Az első állomás a Museo de Santa Cruz volt, amit a katolikus királyok anno háborús veteránok ellátására építettek, azonban ma már múzeumként üzemel. 5 EUR nem kevés beugró, főleg akkor, ha valójában csak a mór építészeti hatásokat mutató keresztény épület érdekelt, a Prado/Thyssen-Bornemisza/Sofia Reina múzeumok kivégzése után maga a művészeti gyűjtenény nem. De ha vkiben van még van kapacitás , El Greco és tanítványainak festményeiben is gyönyörködhet majd. El Greco neve összeforrt Toledóéval, sokáig élt és alkotott itt, van is külön El Greco múzeum és templomok a festményeivel, mind-mind külön belépőért. Ugye említettem már h Toledónak erősen turistacsapda-hangulata van? Minden temploma belépődíjas uis... (persze ha vki toledói, nem kell ateistává válnia h csődbe menjen a tempomlátogatások miatt, helyieknek ingyenes).

Az Alcazart ezek után már hanyagoltam, fegyvereket állítottak ki benne. Szintén itt kapott helyet a könyvtár is, aminek a kávézója büszkén hirdeti h náluk van a legjobb városi kilátás - maradjunk annyiban h nem érdemes felmenni. Maga az Alcazar így néz ki:

 Majd következett Toledo zegzugos-sikátoros óvárosa. Az esernyős idegenvezetők és headsetes turisták hada ellepte a várost, mindenhol emberek álltak, minden sarkon készült egy fotó, csak lépésben és gyakori "Excuse me!" mellett lehetett haladni. Sokkoló volt a tömeg, ekkora érdeklődés mellett megéri mindenhová belépti díjat szedni, s szinte már fura h az éttermekbe külön belépő nélkül lehetett bemenni. Ebédelni menekültem uis a Gerecse 20-at idéző emberkígyó ellen. Bár itthon akkor se ennék tenger gyümölcseit, ha az életem múlna rajta, most kifejezetten jól esett egy kagylós-rákos paella.

Délután 2 volt már, mire újra kimerészkedtem az utcákra. Ekkor 2 dolog vágott mellbe: először a hőség, másodszor a halálzónának hála eltűnt a tömeg. Folytatva a városnézést, érkezett Toledo hatalmas katedrálisa, opcionális toronymászással egybekötve. Turista menü: 12 EUR; katedrális: 11 EUR, vmi továbbra sem stimmel az ár-érték aránnyal.

A katedrális grandiózus, lenyűgöz a méreteivel, El Greco és Goya festményeivel; de mégsem ez a legérdekebb templom a városban. Nekem leginkább a zsidó negyedben található Santa Maria la Blanca zsinagóga tetszett. Jelezve a város irányváltásait, a templom mecsetnek indult, oszlopainak formája természetesen Cordobát juttatta eszembe. Az oszlopfők gazdagon díszítettek, a templom falai azonban hófehérek. Meseszép hely.

i

Hasonlóan érdekes hely a Cristo de la Cruz mecset; ami a zsinagóga fázist kihagyva egyből katolikus templom lett. Itt 12 boltíves az eredeti mecset, amit később egy félkörrel toldottak meg h templom legyen. Ma már múzeum, egy kis mecset-korból itt maradt árnyékos kerttel, kilátásra a városra és egy arab stílisú városkapura. A kis templom mellett egy római kori utat is feltártak, jelezve Toledo ókori múltját.

Toledo további látnivalói között akad még pár templom (opcionálisan El Greco festményekkel), El Greco múzeum és római romok. Érdemes barangolni az óvárosban a régi házak között, nagyon szépek az arab hatást tükröző erkélyes épületek. Elveszve a kis utcákban klassz templomtornyokat, kiszögelléseket és kilátásokat lehet spottingolni a környező dombokra. A most még zöld táj erősen toszkán benyomást tesz, vannak villák és jegenyefák a távolban, elöl pedig Tejo folyó medre. 

Így hát nem is meglepő h végül fájó szívvel jött el medve. Miután kiürültek az utcák, elmentek a csoportos turisták végre szabadon lehetett bolyongani a városnegyedeknen. Felragyogott a középkori Toledo, a balkonos erkélyekkel, a falakra kitett zászlókkal és az utcákat a napfény ellen védő ponyvával teljesen Assassin's Creed hangulatom lesz. Vajon itt harcol majd Michael Fassbender  Assassinje?

Kilátópontnak kifejezetten ajánlom az El Greco ház melletti kis teret. Itt egy régi híd romjai állnak Tejóban, s szakadékká szűkülnek közöttük a dombok.

A gyalogtúrát befejezve már csak egy feladatom maradt, visszasétálni a vasútállomásra. Ezúttal egy másik hidat választottam, ami egy kis erődítményre nézett, és közel vitt a folyóhoz is. Itt indult volna egy gyalogösvény is, amivel körbe lehetett volna sétálni a folyó kanyara mellett. Idő hiányában ezt már passzoltam. Gyalogolok hamarosan eleget :-)

Addig is Toledo egy elbűvölő kis középkori város marad, nagyon erősen ajánlott egynapos kirándulásnak Madridból. Bár sok iroda hirdet ide buszos utakat, érdemes saját tempóban, vonattal/ kocsival jönni. Simán el lehet uis itt az egész napot tölteni. Érdemes lehet kedvezményes kártyákat, karszalagokat kutatni, mert az egyesével belépődíj nem érte meg. A Hop-On Hop Off busszal azonban a panoráma út egy másik alkalommal kifejezetten érdekes lehet majd.