A gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére. Három hónappal a küzdelmes Téli Mátra túrán, javuló formában újra célba vettem a Kékest, újfent abszolúte csúcsra jutottam, és ezúttal még a sikeres teljesítőknek járó kitűzőt is megkaptam :)

Persze ehhez az is kellett h a tavaszi túra szintideje 7 helyett 9 óra legyen, így bőséges időkeret álljon rendelkezésre a Kékesen hesszeléshez és a meredek emelkedőkön meghaláshoz is. Igaz, cserébe a szint is több egy százassal, 1097 m felfelé, jobbára a túra elején, fel a Kékesre, de egy szívatós emelkedő azért a vége felé is befigyelt.

Végre szép tavaszi időre keltem szombaton, szép, napsütéses időt ígért az előjelzés, így végre búcsút mondtam a téli túrafarmernek, előkerestem a tavaszi víz-, UV- és szörnyálló nadrágomat, mellé egy túlélőtúrás pólót és indulhatott is a hegymenet. Szegény téli túrafarmer pedig megy a mosógépbe vmi keményebb programra h megszabaduljon a rárakódott földmintáktól Kőszegtől a Kékesig.

Ezen a túrán volt pár déja vu pillanat, így rögtön a rajt, ami megegyezett a Téli Mátráéval, de most csak fele annyian voltak. Gyors regisztráció után, leszámolva kemény 400 Ft részvételi díjat a reggel megismert telekocsis sráccal és rokonszenves fiatal párral együtt vágtunk neki a távnak. Szerencsére egyikünk sem tört a nap leggyorsabb túrázója díjára, így kellemes sétatempóban, jókat beszélgetve, együtt toltuk le a napot.

A Téli Mátra útvonala anno nyugatnak indult meg a Kékesre, a Tavaszi Napsütötte Mátra azonban ellenkező irányba vezetett. Mátrafüreden túl volt egy nagyobb emelkedő, de jobbára a Mátra bércén vezetett az út, nem volt nagyon érezhető a szintemelkedés (még). Gyorsan el is hagytuk a Csepegő-forrásnál az első ellenőrző pontot, majd én is elhagytam a polárpulcsit és pólóban folytattam tovább a túrát. Nagyon meleg, kellemes tavaszi idő volt, felfelé menet bőven 20 fok felett volt a hőérzetem. A természetnek ugyan kell még egy-két hét h kizöldüljön minden, így a képeken inkább még késő-őszi a hangulat, de határozottan állíthatom h elmúlt a jégzombitámadás veszélye, winter is no longer coming, it's tavasz :D

A második ellenőrző pontig szép és jó volt minden, még kilátás is volt a markazi víztározóra és hőerőműre, légvonalban az újévkor bejárt markazi vár sem volt már messze, azonban spottingolni még nem sikerült a falakat a Kis-kőről most sem.

Innét azonban jött a halálom, a kemény felfelé menet. Itt max egy Grabojov-számsor segített volna, ha létezik védekezés a meredek emelkedők ellen, mondjuk: 53476403564607. De lehet van benne elütés, mert hiába mormoltam, feljutni még nem lett könnyebb :(

A Kékes egyik legszebb tulajdonsága h lapos a teteje, így elérve a Disznófő forrást, már szinte csak szintben kell egyenesen előre menni minden mátrai túravágyálmok netovábbjáig, a tv-toronyig.

A nálam levő Kéktúrás füzettel elrobogtam pecsételni egyet, s beszereztem a meglévő két Kékes pecsét mellé a legújabb nyomdát is. Majd lerohantuk a büfét, ahol citromos sor helyett (elfogyott szombat de 11-kor?!) idén tavasszal valószínűleg utána forralt borral regenerálódtam.

A Kékes meglátogatása természetesen csak a csúcsköves fotóval teljes, így mentünk még pózolni egyet. Aztán csináltunk még pár fotósorozatot a sípályán ugrálással, állati jó képek születtek.

Innét az országos kék jelen, a sípályán vitt le a túra Mátraházára, ahol aztán pecsételtem egy újabbat. Itt azonban fordulópont következett: ránéztem a szintidőre, és csak 4 perccel voltunk beljebb ... A sikeres teljesítéshez tehát bele kellett húzni -leszámítva h eleinte még nem lehetett - egy meredek lejtő jött uis. Figyelmeztetés önmagamnak h a sárga kockán, Sástó felől sosem szabad felfelé jönni - ellenkező esetben meghalás lesz.

Az újabb EP Hatökör uránál várt, majd érkezett a túra talán legszebb része, a Nagy-patak völgye. Télen már jártunk erre, akkor saras/jeges volt a táj, most azonban egészen kivirult a patakvölgy, sokkal szebb és hangulatosabb lett, mint télen. Majdnem giccses h csörgedezik a kis patak a sziklás medrében, a tiszta mátrai levegőben.

Most is kellett ide-oda átcikázni a patakon aka a nagyobb köveken ugrálni, ill a fiúk ki is próbálták az egyik vasúti híd maradványánál a pallón átkelés mutatványát. A köv ellpont újra Lajosháza volt, azonban ami a pecsét után jött, borzalmas, embernek nem való: újabb emelkedő. 18 km után, 800 m szinttel a hátam mögött csak annyira volt szörnyeteg h az emelkedő tetején azonnal kinyúltam a földön.

Innét szerencsére már rohamléptekkel közeledett a cél, sajnos azonban időből nem maradt sok. Sástó csodaszép, az erősen sással borított tavon lehet csónakázni, fahídon kis szigetre sétálni, kilátótornyot mászni, most azonban pár fotó után SOS nyomulni kellett a célba.

A cél előtt 1 km-re volt az utolsó EP, a Kozáry Kilátó tövénél. Innét már simán be lehetett célozni az iskolát és örvendezni h 8 óra 40 perc alatt célba is jutottunk. A célban várt a szokásos tea, szendvicsek, kitűző és oklevél, de hősiesen bevallom h hiányoltam a kedvezményes Deca-s kupont.. Az Intersport fémjelezte túrákon uis jó szívvel gondolnak a náluk túrázókra.

Összességében klassz volt a szombati túra, nagyon szép, meleg idő volt, tiszta égbolt, ideális túraidő. A táv épp elég volt, ennyi km és ennyi szint és ennyi idő reális most. Az eddigi teljtúráim közül ez volt eddig a legolcsóbb, a szervezés és az itiner azonban profi volt. Tetszettek a menet közben kitett szintrajzok és idő / táv infók, most is találtam szép, új útvonalakat és nem utolsó sorban a társaság is remek volt!