Két pont között ritkán legrövidebb az egyenes: Madrid felé félúton így kerültem Brüsszelbe. Bruttó 9 és fél, nettó 7 óra layoverrel bőven volt idő az óváros felfedezésére, egy belga csokis waffelre és egy városnéző gyalogtúrára is. Az EU most nem fért bele, de Bruges miatt egyszer úgyis vissza kell majd térni!

Szerencsére már majdnem minden a régi a brüsszeli reptéren, leszámítva persze a sok ponton felbukkanó gépfegyveres katonákat. A vasútállomást is ideiglenes úton lehet csak elérni, az egyik parkolóház fel/lehajtóján lehet tolni a bőröndöket. A sajátom persze a reptéren maradt, így enyhe teljesítménytúrás feelinggel előzgettem a kordonnal terelt jónépet.

A városközpontba 10 percenként indulnak vonatok, jegyet élő emberektől érdemes venni, mert az automata csak belga kártyát fogad el. Lelkesen vettem is egy jegyet Brüsszel-Midire, aztán rájöttem h nekem Brüsszel-Centrál kell. A kalauznő kevéssé beszélt angolul, én még kevésbé franciául, de azért sikerült kideríteni h minden ok, a Centrál a második állomás lesz.

Pünkösd hétfő reggel 9 után a városközpontba érve a hajléktalan - turista arány 1:1 volt, nem túl bizalomgerjesztő kezdet. Gyorsan megkerestem a Grand Place-t, Brüsszel híresen szép főterét, és lőttem is pár képet a szinte még üres, de szürkés-borongós térrel. 

A terv egy városnéző gyalogtúra volt a Sandemans cég New Brussels nevű helyi szervezetével. A csapattal tavaly találkoztam Jeruzsálemben, ahol brutál jó ingyenes és fizetős túrákat szerveztek. Az ingyenes túráik 2-3 óra alatt mutatják be kívülről a város legnagyobb nevezetességeit, mesélnek az adott ország/város történelméről, hírességeiről és eldugott helyeiről. Fizetés az idegenvezetés végén ki mit gondolt alapon. Nem kötelező fizetni, valóban lehet ingyenes a túra, de ezek a fiúk/lányok ebből élnek, érdemes a jó vezetőknek borravalót adni.

A tegnapi túrát egy Dee nevű ír lány vezette, aki jól felkészült történelemből, jól bemutatta az óvárost és klassz történelmi áttekintést adott, de valahogy mégis hiányzott belőle az a lendület, az a plusz, ami az izraeli túrákat megdobta.

A vezetést a főtéren kezdtük, végignézve az épületek homlokzatát, megállapítva h a városháza bizony asszimetrikus. Eltér a szintek magassága, díszítése, sőt még a torony sincsen középen. Az viszont csak városi legenda h a kész épületet látva az építész a mélybe vetette volna magát, annyira elkeseredett az épülete láttán.

A Grand Place-t az egyes középkori céhek székházai veszik körbe, közülük is a legdíszesebb a sörfőző mesterek háza lett. Ill itt van a világ legszebb Hard Rock Caféja is, kívülről mindenképp, aranyozott minden. Bent most nem jártam, ez is marad legközelebbre.

A Grand Place közelében lakik a pisilő kisfiú is, aki valóban kicsi, cserébe azonban van egy egész ruhatára. Anno a franciák ellopták, és a francia király bűnbánóan lovaggá ütve adta vissza. Meztelen babapopsival elég merész lett volna lovaggá ütni, ezért kapott a frencsiktől egy rend ünneplő ruhát is. Ünnepi alkalmakkor naponta akár többször is ruhát vált, most azonban nudista üzemmódban várta mackót.

 A további nevezetességek között érintettük a Börzét, amit virágcsokrok és megható vagy éppen felemelő üzenetek borítanak be, nem feledve a márciusi terrort. Az Operaház elég semmilyen kívülről; a királyi palota már klassz, viszont nem látogatható. Előtte lehet sétálni egyet a parkban, és mögötte pazar kilátás van a városra. 

Útba ejtettük még a katedrálist is, amit a 11. században kezdtek építeni, de a mai napig nem sikerült teljesen befejezni. Ugyan elsőre nem feltűnő h mennyi szobor és díszítés is hiányzik a homlokzatról, de kellett egy villámgyors átadás egy királyi esküvő elé.

Dee ekkor megemlítette az El Caminót, uis a katedrális mellett is van egy kagylójel. Elindultunk megcsodálni, de csak hűlt helyét találtuk. Felbontották a kockaköveket, eltűnt a jel, ugye ez nem egy jel?!

A brüsszeli sétát természetesen egy brüsszeli ebéd zárta: leuveni goffri sötét olvasztott csokival és tejszínhabbal. A legkevésbé sem diétás, de annál finomabb :-)

Innét már csak egy teendő akadt: visszatérni a reptérre és elrepülni Madridba. Tartottam a 2 órás határidőt, de fölösleges volt. Egyrészt késett a gépem, másrészt nincs már semmi extra ellenőrzés. Ugyan a lépcsőházi kerülőúton, de gyorsan a terminál épületébe lehetett jutni. 

Vettem egy szendvicset és búcsúzóul egy korsó belga sört egy random kapu közelében - utóbb kiderült, pont beletrafáltam és innét indult a gép. Így aztán 3. is elbúcsúztam Brüsszeltől, most sem sikerült 10 óránál többet tölteni egyszerre az országban, de talán majd legközelebb. Bruges még mindig előkelő bakancslistás helyezett!