Szóval most már nagyon ideje összeszedni magam. Már március van, és még mindig kövérebb vagyok, mint Mama June és Honey Boo Boo együttvéve, és lassabb is, mint egy csiga mély téli álomba merülve. S mivel nem jó ez így, ma hajnalban, miután egy órán keresztül nyomtam le az ébresztőóra szundi gombját, kimásztam az ágyból és túrázni indultam.

A terv a Sorrento 21 teljesítménytúra volt, azaz maximum hat óra séta a Budai hegyekben h meglegyen a kitűző, oklevél és egy újabb Budapest Kupás pecsét. Meg is lett, kemény 5 óra 50 perc alatt, legalább olyan kőkemény teljesítményt nyújtottam, mint Leo a Revenantban, vagy Bear Grylls élete legjobb napján. Vagyis majdnem ... Nyers májat csak azért nem ettem, mert a Normafánál sor állt a büfénél, és ha kivárom, kiesek a szintidőből; és a vizeletivást is kihagytam, mert volt nálam kóla; és még baromi lassú is voltam, de akkor nézzük időrendben!

A Szépjuhászné étteremtől / gyermekvasútállomástól indult a HavaZoo 13 is, így könnyen kitaláltam, regeltem, és útnak is indultam 10.20-kor. Az első egy óra könnyű volt, gyorsan eljutottam Makkosmária kegytemplomig,ahol végre beugrott h ezen a túrán tavaly is elindultam, első igazi túraként az Achilles-ín gyulladás után. Akkor a Normafáig sikerült eljutni, ahol (1) gyanúsan kifutottam a szintidőből (2) nagyon fájt az Achillesem, így hősiesen feladatam a túrát. Ma szépítettem azért :)

Látnivalóból nem sok volt útközben, sok-sok fa, és sár az úton, jókat lehetett csúszkálni, de most legalább nem vágódtam el, mint a Téli Mátra úton. Szép kilátás Budaörsnél akadt, a névadó Sorrento sziklák tényleg klasszak, és a Vitorlázó repülőtérnél is pazar a panoráma. Lőttem is pár képet Mr. Medvével, aztán megindultam vissza, mert egyre jobban borult be - szerencsére azonban az eső, pár kósza esőcsepptől eltekintve - elmaradt.

Én pedig egyre jobban lassultam, és vágytam arra h eldőljek a zöld főben (sorry, még nem az az évszak van). Egy ponton megzuhantam egy padon, de a térképet nézve kiderült h percekre vagyok a Normafától, ahol meleg kaja/pia van, így utolsó erőmet összeszedve útnak indultam.

Valóban, vannak büfék, és vannak hosszú sorok, amit ha kivárok, a szintidő elszállt volna, mint a győzelmi zászló. Azonban a pár perces sorban állás is csodát tett, az pedig pláne h rájöttem, pont egy órám maradt bejutni a célba. Tavaly itt dezertáltam, gyanúsan hasonló időben, 5 óránál, anno nem ment tovább. A térképet elnézve most is határeset volt, de belevágtam, esélyes volt.

Házak tövében, kerítéseknél folytatódott a saras zöld út, erősen lefelé, gyorsan el is értem az utolsó ellenőrző pontot. 50 percem maradt célba jutni, és volt még 2,8 km, juhuu volt esély!

Ellenben emelkedő is, a Tündérsziklához kellett még felmenni, valahogy boldogan haltam volna meg, ha kimarad ez a szakasz. A végén már a mobillal a kezemben sétáltam, végig néztem a térképet olyan törpapásan, messze van még??? Végül futni sem kellett, simán beértem: 5h 55perc a menetlevél szerint, 5h 50perc a telefon szerint, a lényeg h időben meglett - Happyness!!!

Néhány apróság még:
- a vizespalackomat az út elején 2x is a sárba vágtam - így kell a csapvízból ásványvizet csinálni
- két eltévedés is benézett, sikerült betoldani még sokszáz métert
- aki kitalálta az emelkedőket, szégyellje magát nagyon, szegény turistákat szívatni a szintemelkedéssel az utolsó km-eken, nagyon nagyon gonosz dolog
- már nem bírok több Sportcsokit enni, a mai nappal hivatalosan is Kit Katre váltottam
- győzelem, ennyi volt a poszt, most jöjjenek a fotók