Teljtúra a Börzsönyben, amiben csak 380 m szint van? Ilyen nincs, de mégis van? Nézzük távcsővel a Nagy-Hideg Hegyet a Duna partjáról? Csóváljuk egy kutya farkát a Csóványostól 500 km-re? Vagy "csak" sétáljunk el egy rétre oda-vissza, laza 30 km alatt?!

Felvidultam, amikor rátaláltam az utolsó szintrehozó teljtúrámra a túralehetőségek között. 380 m szintet azért most már álmomban is illik megtenni, pláne a 8 órás szintidő alatt, ahol inkább a 30 km lehetett kihívás, tekintve h idén egyszerre még nem mentem ennyit. Igazából nem is az volt a kérdés h meglesz-e, hanem h mennyi idő alatt érek be a célba.

Szuperjó idő alatt :)

Vicces h anno januárban, amikor egy ma született csigabiga sebességével belevágtam az erőnléti edzésekbe, szintén egy kisvonatot kerülgettem, szintén a Zöldgömb Sport Klub szervezésében. Akkor éppen havazott és jeges volt minden, majdnem haza is fordultam a buszmegállóból, de aztán összeszedtem magam, és lenyomtam a kemény 8 km-es utat. Volt ott jégbalett, hasra- és hátraesés a hóban, és kisvasútspottingolás macival, és még szintidő alatt is sikerült bejutni; és a célban is csak nevetni tudtam h komolyan kitűző, oklevél és gratuláció járt a nemes teljesítményért.

Aztán jött egy halom teljtúra, OKT szakasz és még egy túlélés is, sokat túráztam, anyáztam emelkedőn és hesszeltem kilátópontokon, sírtam hegynek felfelé és írtam hosszú beszámolókat. Kemény voltam, edzeni kellett a nagy út elé.

Szóval, kisvasút 30. A Gerecse 20 után meglepően elhagyatott túra volt, nem sok versenyzővel találkoztam út közben, sokszor volt enyém az ösvény, amit aztán musicalslágerek eltátogásával és egyedi túrabotkoreáfriával háláltam meg. Ha vki mégis tanúja lett volna a Jégmosolyomnak*, ezer sorry, azt hittem h egyedül vagyok.

A rajt és a cél is Kismaroson, a kisvasút végállomása volt; ahonnét egy gyors regisztrációval máris Verőcén találtam magam. Lementem a Dunapartra, átintegetni a Pilisnek/Visegrádi hegységnek a túloldalra. Épp akkor szállt fel egy helikopter is, lőttem pár akciófotót macónak.

Verőcét elhagyva sokáig hétvégi házak között, kertek alatt vitt az út, jelek alig voltak felfestve amíg be nem ért az út az erdőbe, egy kis patak mellé. Királyrétig eléggé eseménytelen út volt, egyszer álltam csak meg a szokolyai vasútállomás ellenőrző pontjánál, és elég tempósan haladtam Királyrét felé.

Ott aztán 2:57 eltelt percet és 15 km megtett utat mutatott a telefonos trackerem. Eléggé elhűltem az eredményen, síkon végre elértem a lerobbanásom előtti bűvös 5 km/h-s gyalogos sebességet.

Vsz ha továbbmegyek, lendületből behúztam volna a másik 15-t is hasonló gyorsasággal; de ne legyen Partymaci a nevem, ha nem csábítanak a napsütéses zöld rétek kifekvésre, fűszál-számolásra és boldogságos villámszundizásra.

Így aztán vettem egy friss, meleg kürtöskalácsot és csak úgy élveztem a napot. Beállítottam az ébresztőórát is, nehogy estig ott ragadjak, de aztán elég hatékonyan ébresztett a vonatbuzi-szakosztály.

"3 perc múlva jön a vonat" - hallottam meg az izgatott kiáltásokat, majd, amikor felálltam a szundipózból, azonnal rámüvöltöttek h menjek ki a fotóból. Hát nem igazi füstokádó gőzmozdony érkezett a kisvasutas végállomásra?! A vonatspotterek örömködtek, és én is bepózoltam fotómacit a retró mozdony elé.

Aztán sajna tovább kellett menni, bár annyira esett jól, mint mondjuk halasztott adót számolni, vagy bárki másnak elmagyarázni, mi értelme a halasztott adónak ... főleg h az előbb említett vonatmatuzsálem indult vissza a célba, és a 15 km-es versenyzők ingyen utazhattak rajta.

Be is lassultam rendesen, jött a Kisinóci turistaház (új OKT pecsét begyűjtve), majd az utolsó, kóspallagi ellenőrzőpont. A falu határánam szelfiztem egyet a háttérben kirajzolódó Magas-Börzsönnyel, majd megindultam a cél felé.

Ekkor már erősen borult be, de még reménykedtem h elkerülöm az esőt. A piros és sárga jelek elágazásánál megállapítottam h még egész jó időben vagyok a 4.21-es vonathoz, feltéve ha nem tévedek el.

Így aztán magabiztosan elindultam a piros jelen, átkeltem egy patakon, örültem h végre van panoráma is, nem csak erdőség, aztán a réten elveszettem a jelet. Tapasztalt túrázóként elindultam visszafelé, amíg rá nem leltem az első piros csíkra.

Pirosraa??? Nekem a sárgán kellett volna mennem ... Fülem-farkam behúzva somfordáltam vissza az elágazásig, örvendezve a berakott +1 km-nek. A vonatot elengedtem, rohanni nem akartam - csak elázni, mert menet közben jól eleredt az eső.

És persze h az esős részen lettek volna kilátópontok is. Majd amikor végre elállt az eső, és elértem a Kismaros felé vezető betonutat is, a jel levitt egy kis szakadékba, egy kis vízmosáshoz egy újabb patak mellé. Biztos nagyon szép száraz időben, de a vizes köveken csúszkálást és patakátkelést valamiért nem élveztem annyira.

Az utolsó 1,5 km vitt csak vissza a betonos útra, de az már nagyon fájt... 30km után a beton pont úgy esik, mint amikor hétfő hajlani 10-kor munkába kell menni.

Annál boldogabb voltam aztán, amikor végre átsétáltam a Cél felirat alatt. A célban már név szerint üdvözöltek, ami elég gyanússá tett h én lennék az utolsó befutó? De állítólag még voltak ketten mögöttem.

30,2 km + a kis kitérőm, 31,2 ~ 32 km lett összesen. Sajnos a telón behalt a távolságtracker, így csak pontos időt tudok adni. Nettó túraidő 6 óra 41 perc; bruttó túraidő 7 óra 39 perc, amivel a 66 induló közül a figyelemre méltó 66. helyet szereztem meg!

Így jár az, aki lustizik tt-ken. Különben 43. lettem volna :D Magamhoz képest azonban fantasztikus időt mentem, síkon már more or less a régi önmagam vagyok!